Mikor szóba kerül, hol és kivel szültem, az esetek többségében döbbent tekintetek merednek rám (szülésem történetét itt olvashatjátok). A mai világban ugyanis az, aki otthon szül, olyan mintha UFO-t látnánk. Ritka, mint a fehér holló. A 20. század előtt arra az asszonyra néztek volna így, aki kórházban szül. De a világ megváltozott, és vele együtt a szülés is. Van, akit az otthonszülés ténye annyira megriaszt, hogy nem firtatja a témát, és másról kezd beszélni. Van olyan is, akiből előbújik a kíváncsiság, és akkor jönnek sorban a kérdések, gondolatok. Nézzük sorban, mire keresik a válaszokat.
1. Nem féltél, hogy valami baj lesz?
Néhány perces kislányommal- szerelem első látásra
Ha igazán belegondolok, meg se fordult a fejemben az, hogy baj lehet. Annyira bíztam magamban, a testemben, a szaksegítségemben, és abban, hogy
minden úgy fog történni, ahogy történnie kell. Nem volt bennem kétely, félelem, félsz, vagy aggodalom. Biztos voltam magamban. Engem az otthon békéje, hangulata megnyugtat. A kórházban viszont feszélyezve érzem magam, oda menjen az, aki beteg, vagy annak érzi magát. Nem akarom az orvosok munkáját lenézni, sőt tisztelem és becsülöm őket, mert életeket mentenek, de mindennek megvan a maga helye és ideje. Minden beavatkozásnak megvan az ideje, de ha a test, a szervezet tudja a dolgát, nincs szükség beavatkozásra, mert csak rontani lehet rajta. Ha hagyjuk hogy előjöjjön belőlünk az ősi ösztön, és hagyunk időt magunknak, hiszem hogy sikerülhet.
2. Akkor egyedül szültél?
Dehogy szültem egyedül! Biztosan van olyan, aki otthon, egyedül (tervezetten) megszül, de én nem az a típus vagyok. (Vannak babák, akik a tervektől eltérően születnek otthon, vagy épp autóban, mentőben, mert olyan gyorsan akarnak világra jönni, hogy nincs idő már a kórházba beérni. De ez egy más szituáció.) Mellettem volt a férjemen kívül szaksegítség, egy bába és egy dúla is. Mindketten rengeteget segítettek, bár inkább lelkileg, mint fizikailag. Hálás vagyok a segítségükért.
3. Mikor mentetek a kórházba? Mikor megszületett a baba?
Ha nincs probléma, az otthonszülés után nem történik semmi. A család átlagos életet él, nem kell a kórházba bemenni. Megy tovább az élet. A gyermekorvosnak és a védőnőnek 24 órán belül látnia kell az újszülöttet, hogy elvégezhessék a szükséges vizsgálatokat, ezen kívül (hangsúlyozom, ha komplikáció-mentes volt a szülés) nincs szükség orvosi ellátásra.
4. Hogy takarítottátok fel azt a sok vért?
A szülés nem mészárlás vagy vérfürdő. Persze van vér, ha csak azt vesszük alapul, hogy otthonszülésnél nincs gátmetszés, és a gátsérülés mértéke is sokkal kisebb, mint a kórházban, így logikusan a vér mennyisége is kevesebb. A szüléskor használt speciális lepedők megvédik a szőnyeget/ágyat a távozó testnedvektől és a vértől.
Két órás gyermekemmel
5. Csak úgy kitaláltad hogy otthon szülsz, és kész?
Ez is tévedés! Az otthonszülés nem abból áll, hogy nem foglalkozom senkivel és semmivel, nem megyek a kórházba és kész. A várandósság 35. hetéig nyilatkozatot kell tenni a tervezett otthonszülésről, szerződni a szaksegítséggel. A szülés helyszínétől 15 percen belül kell lennie a háttérkórháznak. )
És ott vannak még a különböző feltételek, akinek megfelelni, ami nem is olyan egyszerű.
Nézzük meg a feltételeket:
-A várandósság szövődménymentes
– Az anya elmúlt 18 éves
-Első szülésnél az anya a döntés időpontjában még nem töltötte be a 40. életévét
– A szülés a várandósság 37-41. hete között történik
– A magzat koponyavégű fekvésű
És persze vannak ezen felül kizáró okok:
– Olyan anyai vagy a környezetében előforduló betegségek, amik veszélyeztetik a magzat vagy az anya életét:
– Korábbi császármetszés vagy a méhtesten végzett műtét
– Korábbi szülés(ek)nél vállelakadás, negyedfokú gátsérülés
– Ha az anya lázas
– Ha a várandósnak HIV vagy hepatitis B, C fertőzése van
– Drog-függőség, alkoholizmus vagy erős dohányzás esetén
– Placenta praevia minden formája (amikor a lepény a méh elülső részén vagy alul a méhszájon tapadt meg)
– Ha az orvos császármetszést javasol
– Akut vagy krónikus betegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség, vérzékenység, anyai szívbetegség, ritmuszavar, terhességi mérgezés, toxémia, keringési rendellenesség, ultrahang vizsgálattal valószínűsített köldökzsinór- vagy egyéb rendellenesség, valamint lombikbébi esetén).
Magzati betegségek, állapotok:
– iker vagy többes terhesség
-4000g feletti várható születési súly
– méhen belüli retardáció
– a magzat méhen belül elhalt
– magzati fejlődési rendellenesség
– magzati oxigénhiányra utaló, kóros NST
– vércsoport összeférhetetlenség
– idő előtti burokrepedés, ha a szülés nem indul be spontán 12 órán belül, vagy a magzatvíz mekóniumos
– ha a magzat fekvése haránt- ferde vagy farfekvéses
– igazolt B típusú streptococcus fertőzés esetén.
És ez csak egy része a rendeletnek. Ha alaposan át akarod olvasni a rendeletet akkor kattints ide!
Neked milyen kérdés jut eszedbe az otthonszüléssel kapcsolatban? Írd meg nekem, és ha tudok, örömmel válaszolok!
Kedves Anita! Valóban nem vagyunk különbözőek. Van akinek az a fontos, hogy a megszokott otthoni környezetben, megnyugtató családi hangulatban szüljön és ne a rideg-hideg kórházban. Nem mondom azt, hogy a kórház szuper, hogy minden elsőosztályú volt, bár kimondottan negatív tapasztalatom sincs a bánásmóddal (pedig nem volt fizetett orvosunk.). De talán azt is lehetett érezni a hozzászólásomból, hogy egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a szükséges segítség egy otthonszülésnél időben érkezett volna. A kislányom egészséges, és ez számomra mindennél fontosabb. Fontosabb annál, hogy a szülés hol történt.
Köszönöm, hogy leírtad! Örülök, hogy a kislányoddal minden rendben van! Otthonszülésnél segítő bábák fel vannak készülve (eszközökkel és képesítéssel is) arra, ha életet kell menteni, illetve ilyenkor automatikusan mentőn hívnak, így a baba és az anya kórházba szállítása is kötelező és megoldott. Teljesen érthető, miért volt/lett nálad szempont, hogy a segítség karnyújtásnyira legyen! Dúlaként (is) tudom, mennyire különbözőek vagyunk, mennyire másra vágyunk a szüléssel kapcsolatban. És ez teljesen természetes. A lényeg, hogy biztonságban érezd magad (és természetesen a babád) ott, ahol vagy! Köszönöm, hogy írtál!
Bocsánat, nem farfekvésűt szerettem volna írni. koponyavégű fekvésű volt. 🙂
Az első terhességem teljesen megfelelt az itt felsoroltaknak. Sőt, annyira aktív voltam fizikailag, hogy 38 hetes koromig rendszeresen tornáztam, ami testileg megerősített. Úgy gondoltam, erős vagyok, jól bírtam a terhességet, egészséges a magzatom, menni fog mint a karikacsapás. A terhességgel nem volt semmi probléma, a kislányom tökéletesen farfekvésű volt és csak egy héttel a kiírt időpont előtt döntött úgy, hogy ki szeretne bújni. A magzatvíz elkezdett szivárogni, de akkor még azt sem tudtam, hogy ez tényleg az lenne. Bőven volt időn, egy barátunk vitt minket be a kórházba. A szülés is rendben ment, de a kitolási szakasz nagyon hosszúra nyúlt. Nem értették mi lehet a probléma. Utólag tudtam csak meg, hogy a kisasszony az utolsó pillanatban meggondolta magát és felemelt fejjel próbált meg kibújni. (egy héttel előtte az ultrahang még nem mutatta ezt ki). ha jól emlékszem a páromon kívül 7 fő volt bent a szülőszobán “felülről tolták, alulról húzták” én meg teljes erőmből nyomtam. Végre kibújt, de nem sírt fel. Orvosi segítséggel vette az első lélegzetet, és azonnal a csecsemő intenzívre került kivizsgálásra. Semmi maradandó probléma nem lett vele szerencsére. Így én nem csak azért vagyok hálás, hogy kórházba szültem, hanem azért is, hogy a folyosó végén volt koraszülött intenzív osztály, ahol biztonságban volt. Hidd el, meg sem fordult a fejemben, hogy erre szükségem lehet! Pedig tudtam róla, hogy van ilyen osztály, de úgy gondoltam, nekünk erre biztosan nem lesz szükségünk. Akkor még nem ez volt a szempont a kórház kiválasztásánál. A második gyermekem szülésénél ez már kérdés sem volt. Engem az nyugtatott meg, hogy a segítség egy karnyújtásnyira van,ha kell.Itthon biztosan azon aggódtam volna, hogy mit csináljak, ha baj van??