Tapasztalataim szerint leginkább azok választanak dúlát, akik kórházi szülésre készülnek. Ennek nagyon egyszerű oka van: egy olyan személyre számítanak, vágynak, akit ismernek, akivel tabuk nélkül, őszintén tudnak beszélni, és aki előtt nincsenek gátlásaik, félelmeik. Akinek nem kell megfelelni, hanem feltétel nélkül elfogadja őket, nem ítélkezik, nem bírál és végig mellettük, értük van. Akinek nem ér véget a műszakja, és más szüléshez sem kell mennie, mert akkor, ott csak miatta van ott és azért hogy segítsen.
Dúlai támogatás módjai, lehetőségei
Vannak olyan kismamák, akikkel a szülésfelkészítőmön találkozom, és azon a néhány alkalmon van lehetőségem segíteni nekik megmutatni a lehetőségeket, felkészíteni őket arra, amire tulajdonképp nem lehet. Miről esik szó egy ilyen felkészítőn? Mindenről, ami a résztvevőket érdekli.
Átbeszéljük a szülés beindulásának lehetséges módjait, a vajúdás és szülés szakaszait. Természetes és gyógyszeres fájdalomcsillapító módszereket, vajúdási, szülési testhelyzeteket, a komplikációkat, a beavatkozásokat, a császármetszést, és a kórházi protokolt. Megszagolhatják a vajúdáskor jótékony olajakat, megismerhetik a meditációkat, légzéstechnikákat. Az arany óra fontosságát, a baba táplálását (elsősorban szoptatást), az újszülött ápolását, az apa szerepét a várandósság, a szülés és a gyermekágy alatt. Célom, hogy az anyukák tájékozottan menjenek szülni, és tudják, mi miért történik úgy, ahogy.
Másik lehetőség, mikor a várandósság alatt és a szülés után támogatom az anyukát. Ez általában két esetben fordul elő: apás szülést terveznek, és a választott kórházban a házi szabályozás szerint a szülőszobán csak egy személy tartózkodhat a vajúdó nő mellett, és az apa részt akar venni a szülésnél. Ilyenkor otthon, még a kórházba érkezés előtt megyek a párhoz, és a vajúdásban vagyok vele addig, míg azt nem érzi: már kórházba akar menni. Együtt megyünk be a kórházba, és a baba megszületéséig a szülőszoba előtt várok. A szülésnél akkor sem vagyok jelen, ha az anya úgy érzi, nem lesz szüksége segítségre, vagy ha akadálya van annak, hogy a szülésnél segítsem az anyát. Telefonon ebben az esetben is elérhető vagyok.
Harmadik lehetőség, hogy a kismama akkor keres meg, amikor a baba már megszületett, és akkor nyújtok segítséget. Támogatom, hogy sikeresen tudjon szoptatni, hogy tudjon pihenni, és persze a baba ellátása is nehézkes lehet eleinte, főleg, ha a szülés megviselte az anya testét. Az anya és a baba igényeit szem előtt tartva segítek, ha kell bevásárolok, segítek a házimunkában, vagy a babára vigyázok, vagy ha van nagyobb gyerek, akkor elviszem a játszótérre vagy épp az óvodába. Az első hat hét, a gyermekágy időszaka rendkívül fontos nem csak a kötődés, hanem a regenerálódás szempontjából is.
A tapasztalataim azt mutatják, -akár a szülésfelkészítő, akár szüléskísérés tekintetében- azok keresnek meg, akik kórházi szülésre készülnek. Eddig minden szülés, amelynél ott voltam, kórházban történt, voltam már alternatív, természetes szülés-párti kórházban, és “hagyományos” intézményben is. A lehetőségeket és az elvárásokat mindig közös nevezőre kell hozni. Mit értek ez alatt? Egy olyan kórházban például, ahol előírják, hogy csak hanyatt fekve lehet szülni, a vízben szülésnek nincs realitása, de a gátvédelemmel érdemes megpróbálkozni. Reális igényekkel, elvárásokkal kell a kórházhoz (és természetesen az orvoshoz is) állnunk, és ha ragaszkodunk valamihez, amire az adott intézményben nincs lehetőség, akkor keressünk másik kórházat.
Mit jelent az anyának a dúlai támogatás?
Szeretek, és akarok segíteni, adni az anyukáknak. Maga a születés csodája, és hogy ott lehetek, energiával, életerővel tölt fel. Aztán mikor visszajelzést kapok az anyukáktól, néhány kedves szót, akkor mindig újra átélem, és meghatódom. Úgy gondoltam, megosztom Veled is, kedves olvasó, mit írtak nekem, rólam az anyukák.
Barátnőm, Kari nem sokkal utánam lett várandós, sokat beszélgettünk a várandósságról és a szülésről. Ekkor még nem voltam hivatalosan dúla, és Ő volt az, aki ráébresztett, én ezzel akarok foglalkozni. Hálával tartozom Neki!
“Számtalan jó tanáccsal látott el, amikor otthon voltam, egyedül a Pocakommal, a gondolataimmal, a kérdéseimmel, a kételyeimmel. Rengeteg időm volt felkészülni. Igen, úgy gondolom, ez (volt) a titka mindennek! A testi-lelki felkészülés, amit Tőle tanultam.
Rengeteget olvastam, mindenről, nagyon érdekelt, mi zajlik bennem, hogyan növekszik a kis Pocaklakó, mi történik, amikor közeledik az idő, milyen jelek vannak, milyenek a fájások, hogyan “kell” vajúdni, mivel készüljek, mi legyen nálam, meddig tart és milyen egy szülés, és Drága Barátnőm, a tanácsára arról is olvastam, hogy mi lesz, miután megszületik a Gyermekem, milyenek az első napok, milyen a
szoptatás, stb. Ez volt az egyik legjobb tanácsa, és azóta én is ezt mondom mindenkinek, akivel erről beszélgetek. Hiszen most már tudom, mennyire igaza volt, amikor azt mondta, szülés után nem lesz időm szoptatásról, és egyéb hasznos dolgokról olvasni.
Nem azt mondja, amit hallani szeretnék, hanem amit valójában gondol, és folyton meglep, hogy mindenre van valami ötlete, gondolata, amivel segíteni tud, legyen az lelki probléma, kétely önmagamban, nevelési kérdés, betegség – egészség, bármi. Nagyon sok dolgot köszönhetek neki, de mindehhez társul csodálatos személyisége, szeretetre méltó, vidám természete, őszintesége, életvidámsága, megnyugtató jelensége, szakmai tudása, tájékozottsága és tapasztalata. Egyetlen találkozás, és bárki megértheti, miről beszélek! 🙂
Ha az embernek van egy olyan Barátnője, aki minden titkát, emlékét, és tapasztalatát őszintén, habozás nélkül megossza velünk, akkor azt hiszem, nem is lehetünk eléggé hálásak, Neki és a Sorsnak, hogy egymás mellé sodort minket.
Anitám, természetesen Neked köszönöm! :)”
Támogatás dúlaként
Az első szüléskísérésemnél már a felkérés is meglepetésként ért, nem számítottam rá. Aztán a meglepetések a szülőszobán is folytatódtak. Olyan kórházban szült az anyuka, ahová a protokol szerint csak egy személy mehet be, és apás szülést terveztek, így ez a személy az apuka volt. A szülőszoba előtt várakoztam, amikor apuka kilépett, és azt mondta, mégis engedélyt kaptunk arra, hogy az anyával lehessünk mindketten. Utólag Böbe ezekkel a szavakkal írta le a történetét:
“Életem egyik legmeghatározóbb és egyben legszebb pillanataiban nyújtottál segítő kezet. Nagyon fontos szerepet töltöttél be a
terhességem, szülésem, és a szülést követő nehéz hetekben. Végig biztattál tanácsaiddal, támogattál, erősítettél. Mindig számíthattam Rád!
Lelki és fizikai segítséged egyaránt pótolhatatlannak bizonyult. Neked köszönhetem hogy a vajúdás perceire szép emlékként gondolok vissza.Te pontosan tudtad, mire van éppen szükségem. Támogattál nem csak engem hanem a férjemet is, amire nagy szükség volt . Valószínű hogy nélkületek nem tudtam volna végigcsinálni, vagy csak rossz emlékekkel…..Ha vissza tekerhetnénk az időt, az biztos, hogy mindent úgyan így csinálnék.
Köszönöm neked, a sok bátorító visszajelzést, értő figyelmet és szeretetet, és hálás vagyok, hogy téged választottalak segítőmnek ebben a folyamatban.
Mi mindig nagyon sok szeretettel gondolunk Rád, az életünk része lettél! “
Egy másik kismama, Szilvi aki egy pesti kórházban szült és előre tudta, érezte hogy mikor fog szülni. Kislánya is tudta ezt, csupán 9 órát “késett” anyukája által megrendelt időponthoz képest. (Történetükről már olvashattatok egy kis részletet itt) Azóta Anna már igazi nagylány lett, 5 hónapos! Szilvi ezt írta:
“Szeretettel és hálával ölelünk. Ezúton köszönünk mindent, egy igazi csoda vagy és kívánjuk, hogy még sok szép babának segítsél világra jönni!”
A dúlaság nekem hivatás, egy alázatos szolgálat. Megtisztelő, ha egy anyuka beenged élete egy ilyen intim, és gyönyörű folyamatában, és felkér, támogassam őt várandósság, és szülés alatt. Ebben a csodában segíteni az anyának, mindent megér. Látni a boldog arcokat, ahogy családdá válnak, leírhatatlan érzés. Hálával tartozom a sorsnak, mert azt a hivatást kaptam. És persze azoknak a családoknak és anyukáknak, akik engem választanak. Köszönöm!
